Május 23-án elballagtak végzős diákjaink. A negyedikesek és az oktávósok búcsút vettek diáktársaiktól,  tanáraiktól, és az iskola többi alkalmazottjától. Ezt követően az ünnepség gimnáziumunk dísztermében folytatódott.

Este a "vén diákok" újra összesereglettek, hogy régi szokás szerint szerenádot adhassanak tanáraiknak, akik cserébe megvendégelték őket. A tanulók legvégül osztályfőnökeiket látogatták meg, akiknél az éjjeli órákig vigadoztak.

Értesítünk minden érdeklődőt, hogy a 2025/2026-os tanévre a  négyosztályos gimnázium 1. osztályába még 2 szabad helyünk van, ezért meghirdetjük a felvételi 2. fordulóját, amelyre 2025. június 17-én kerül sor, 9.00 kezdettel.

Érdeklődni a 031/562 2257-es vagy 031/562 2907-es telefonszámon lehet.

Kedves Olvasóink! Újabb alkotást teszünk közzé irodalmi rovatunkban.

A szerző: KOŽICH FLÓRA ANNA (III. A)

AZ ÓRAMŰVES

Órák ketyegése. Ez volt az egyetlen hang, amely betöltötte a végtelen folyosót. A falakat mindenféle órák díszítették, régiek és újak egyaránt. Mind vidáman ketyegett, a saját ritmusában, egyenletesen. Mintha minden idejük meglenne a világon. Eközben apró, lidércszerű lények siettek körülöttük, lecserélve azokat, amelyek elhallgattak. Aztán hirtelen egy hangos harangszó visszhangzott. Egy kis állóóra ütötte el utolsó dallamát. Egy lidérc helyett most egy férfi nyúlt fel, levette az órát a helyéről, és egy karcsú, modern darabra cserélte. Az Órakészítő – így hívták őt. Az idő őre, a végtelen folyosó mestere.

 A lidércszerű lények sietve kitértek az útjából, ahogy az ajtó felé indult, kezében az elöregedett órával. Kilépett az ajtón, és becsukta maga mögött. Azután, még mindig az órát tartva, megindult lefelé a csigalépcsőn a ‘műhely’ felé. Leült a munkapadhoz, és munkához látott. Szétszedte az órát, darabjait három különböző, modernebb órába építette be. Órákig dolgozott, gondosan és precízen. Miután elkészült, szemügyre vette az órákat. Mindhárom egyszerű volt, azonos színű, csendben feküdtek. Csak akkor kezdenek majd ketyegni, ha visszakerülnek a végtelen folyosóra. Egy új óra, egy új kezdet. Míg számukra az idő mulandó volt, az Órakészítő számára végtelen. Egyszer már elhagyta az Óratornyot, hogy felfedezze az emberek világát. És az az egy alkalom örökre elég volt neki. Akkor történt, hogy…

Egy hirtelen kopogás zökkentette ki az elkalandozott gondolataiból. Fel sem tűnt neki, hogy mozdulatlanul, némán ült, gondolataiba merülve. Megköszörülte a torkát, majd az ajtó felé fordult.

-Tessék! -szólt. Egy mosolygó nő nyitotta ki az ajtót. Hollófekete haja a vállán túl ért, kék szemei ragyogtak a műhely fényében. Hosszú, fekete szoknyája minden mozdulatra ringott, miközben belépett a helyiségbe. Fehér blúza felgyűrt ujjai alatt, ahol bőrnek kellett volna lennie, csak fa volt - gondosan megfaragva, furcsán kecsesen, és zavaróan precízen. A mellkasán, ahol a blúz anyaga kivágott volt, egy kis, szív alakú óra ketyegett. Egyszer megállt már - jóval azelőtt, hogy itt lett volna az ideje. Most azonban örökké ketyegett.

- Kész a vacsora - jelentette be.

- Köszönöm, kedvesem - válaszolta a férfi, mosolyát tükrözve. Az Órakészítő egyszer elhagyta az Óratornyot - akkor találkozott vele. Ő egykor egy nő volt, Navi néven, szívében kedves és bátor, lába szilárdan a földbe gyökerezve. Sokan első látásra szerelemnek neveznék, de ő nem hitt az ilyesmiben. Maga az Órakészítő sem volt biztos abban, hogy első látásra történt-e. De azt tudta, hogy szerelem volt - elég ahhoz, hogy egy életen át, s azon túl is kitartson. Amikor Navit idejekorán elragadta egy féltékeny csodáló. De az Órakészítő tudta, hogy nem engedheti el az érzést. Kivette Navi óráját, és egy, az eredetivel teljesen azonos géptestbe helyezte. Azóta az óra örökké ketyegett, egyszer sem állt meg. A közös életet kegyetlenül elvették tőlük. Így hát az Órakészítő gondoskodott róla, hogy örökké tartson. Még ha csak egy „mi lett volna, ha” is volt ez – az Órakészítőnek ez is elég volt. Végül is Navi ideje lejárt. De az Órakészítőé végtelen volt. Egy végtelen élet, amelyet végtelen szerelem és vágyakozás töltött meg az egyetlen iránt, akit valaha is szeretett.

A 2024/2025-ös tanévben is megrendezésre került a Nemzetközi Kenguru Matematikaverseny. Ezen a versenyen mindenki részt vehet, aki szeret gondolkodni, mert a könnyebb és nehezebb feladatok együtt mindenki számára sikerélményt biztosítanak. A matematikát népszerűsítő világverseny elsődleges célja a matematika megszerettetése, népszerűsítése.

A versenyt 89 országban azonos időpontban rendezték meg. A rendezők mottója: „Legyen ez a 75 perc matematika ünnepe szerte a világon!”

Iskolánkból idén összesen 27 diák kapcsolódott be, s a többezer versenyző közül a következő tanulóknak sikerült kategóriájukban a legjobb 15 felvidéki versenyző közé kerülni:

-       a 8. osztályosok kategóriájában:         Prétyi Péter Anton István 15. hely

-       a 9. osztályosok kategóriájában:         Klička Marcel 12. hely

-       a 10. osztályosok kategóriájában:       Šimlovič Oliver 7. hely, Lengyel Balázs 13. hely

A felvidéki díjátadó ünnepségre május 14-én került sor Komáromban, ahol évfolyamok szerint a legjobb 6 versenyzőt díjazták, közöttük iskolánk két tanulóját:

Lengyel Leonárd (szekundó)  - 2. hely

Lengyel Ádám (szextó) - 2. hely

A diákok Zsigrai Elvira tanárnő növendékei.

Minden versenyzőnek gratulálunk! Reméljük jövőre még többen kapcsolódnak majd be, s mérik össze ilyen játékos formában tehetségüket a logikai gondolkodás terén!

Ismét meghívást kaptunk a somorjai magyar alapiskolában megrendezett Corvin Mátyás Napra. A jeles alkalomból gimnáziumunk egy történelmi vetélkedőn, illetve egy futballtornán mérhette össze tudását a házigazdával, illetve annak partnerintézményével, a hegyeshalmi Lőrincze Lajos Általános Iskolával. A történelemversenyt terciós tanulóink nyerték. A győztes csapat tagja volt Bándy Annamária, Bartal Bea, Czédl Esme, illetve Gyén Júlia. Focistáink a harmadik helyen végeztek. Csapatuk az alábbi tanulókból állt: Darnay Richárd, Fehér Máté, Granec Leó Alojz, Sekk Máté, Stehlík Leon, Udvardi Ádám, Varga Richárd és Varga Roland.

Gratulálunk a versenyzőknek!

Köszönjük szépen a meghívást, valamint a tanulmányi és a sportverseny szervezését a Corvin Mátyás Alapiskola vezetőségének és tanárainak.

2025. május 13-án Besztercebányán rendezték meg a "World Robot Olympiad" regiónális fordulóját. Iskolánkat a RoboMission Junior kategóriában Angyal Bendegúz, Csetényi Áron és Jarábek Martin prímós tanulók képviselték. A RoboMission Senior kategóriában pedig Rusňák Péter kvintós, ill. Bodó Máté és Lengyel Balázs szextós tanulók képviselték.

A Senior kategóriában iskolánk tanulói az 1. díjat nyerték meg. Felkészítő tanáruk Liszkay Béla. Ezzel automatikusan bejutottak a kassai országos fordulóba. Az elért sikerhez gratulálunk. Az országos versenyben pedig sok sikert kívánunk.

A 125 pontot érő futam videója ezen a címen megtalálható: https://drive.google.com/open?id=1LrqSAZHgmB-No0R-HE3OfaL8EnW9MQsD

Május 7-én, szerdán zajlott Dunaszerdahelyen a 30. Katedra Matematikaverseny országos döntője. 

A tanulók 4 fordulón át beküldött dolgozataik alapján jutottak először az elődöntőbe, majd közülük a legsikeresebbeket, idén 35 iskola 98 tanulóját, hívták meg az országos döntőbe.

Az oktatásügyi minisztérium által akkreditált Katedra Matematikaverseny 2024/2025-ös döntőjében iskolánkat Klička Marcel és Mókusz Ádám kvartós tanulóink képviselhették. Délelőtt, a verseny első fordulóján, a fiúknak 3db igényes feladatot kellett megoldaniuk, ill. kidolgozniuk, ebéd után pedig összetett matematikai keresztrejtvényt és egy feleletválasztós feladatsort oldottak meg.

A jubileumi döntő kiértékelését a Csallóközi Múzeum galériatermében tartották meg. A díjkiosztón tanulóink megkapták okleveleiket és ajándékaikat.

A legidősebbek kategóriájában az I. díjasok között az 1. helyet Klička Marcel szerezte meg, Mókusz Ádámnak pedig a 17. helyen eredményes megoldóként sikerült végeznie.

Köszönjük versenyzőinknek, hogy ilyen remekül képviselték iskolánkat ezen a megmérettetésen! Kívánjuk, hogy a matematika iránti lelkesedésetek a továbbiakban is megmaradjon!

Felkészítő tanár: Zsigrai Elvira

https://felvidek.ma/2025/05/09/lezajlott-a-jubileumi-30-katedra-matematikaverseny-orszagos-dontoje/

A járási és a kerületi fordulót megnyerve jutottak be kosaras lányaink az országos döntőbe. Az Eperjesen megrendezett tornán a 6. helyen végeztek, amihez szívből gratulálunk!

A csapat: Ürge Bianka, Lelkes Anna, Slama Tilda, Németh Emma Luca, Varju Laura, Méry Viktória, Simon Ágnes, Šimlovič Gréta, Kovács Rebekka, Kovács Anna Liza

Felkészítő tanár: Pellérdi Zoltán

2025. május 1-4. Marosvásárhelyen, Erdélyben tartották meg a VII. Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt az 5-8. évolyam számára. Iskolánkat Horváth Marcell és Zagyi Zalán  prímós tanulók képviselték. Őket Liszkay Béla tanár úr kísérte el.

Mókusz Ádám a földrajz olimpia járási fordulójában a második helyen végzett, így Nagyszombatban a kerületi földrajz olimpián is megmérettette magát. A kerületi versenyen kategóriájában, egyedüli magyar diákként 70 %-os eredménnyel végzett, amihez gratulálunk!

Kosárlabdával folytatódott a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos bajnoksága. A somorjai sportcsarnokban megrendezett tornán kosaras lányaink az első helyen végeztek. Gratulálunk!

Április 11-én gimnáziumunkban fogadtuk a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium delegációját. A tanulókat és kísérőiket az igazgató úr, illetve a Khin Antal Honismereti Kört vezető pedagógusok köszöntötték. Vendégeink az iskolánk bemutatása, a honismereti kör tevékenységének és Somorja történetének rövid ismertetése után megtekintették a költészetnapi verskórust, illetve a volt paulánus kolostor épületét. A program a városházán folytatódott, ahol a jelenlevők Aradi Gergő, a Find The Cloud Games Kft. vezetőjének beszámolóját hallgathatták meg. A prezentáció után gimnáziumunk honismereti körének tagjai a győriekkel közösen ötleteltek a tervezett szabadulószobák megvalósításának lehetőségeiről. A találkozó jó hangulatban, egy közös ebéd elfogyasztásával ért véget.

Köszönjük szépen Fašanga Leának és Szerda Tamásnak a projektnap megszervezését.

Kedves Olvasóközönség! Irodalmi rovatunkban újabb tanulónk debütál.

A szerző: VERES CSENGE ENIKŐ (szextó)

BÁJ

(szonett)

Képtelen vagyok neked ellenállni,

Mert elragad a benned ragyogó báj,

S nem tudok rajtad kívül másra vágyni,

Mert az utánad lévő üresség fáj.

Inkább megélném a poklot te veled,

Minthogy fájjon nélküled a mennyország,

A mennyből a fényt is lehoznám neked,

Mivel ahol te vagy, ott a boldogság.

Lelkem is eladnám érintésedért,

Ùgyhogy légyszíves érj hozzám édesem,

Életem feladnám pillantásodért,

Nézz a szemembe hadd lássam végzetem.

Talán a menny s pokol tényleg létezik,

Mert érzelmeim veled, az édent élvezik.

Békéscsabán került megrendezésre a XXXI. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny, melyen közel 300 diák és felkészítő tanáraik vettek részt. Iskolánkat Lengyel Ádám, Lengyel Balázs és Veres Zsombor képviselte ezen a nagy hagyományokkal rendelkező versenyen. A diákokat Liszkay Béla tanár úr kísérte el Békéscsabára. A fiúk közül Lengyel Ádám dicséretben részesült. Ádámot Zsigrai Elvira tanárnő készítette fel a versenyre.Gratulálunk!

Kosaras lányaink győzelmet arattak a kerületi kosárlabda-bajnokságon Nagyszombatban. A kiváló teljesítménynek köszönhetően az országos döntöben képviselhetik iskolánkat.GRATULÁLUNK!

A csapat: Simon Ágnes, Kovács Anna Liza, Kovács Rebeka, Šimlovič Gréta, Varju Laura, Méry Viktória, Ürge Bianka, Németh Emma Luca, Slama Tilda

Felkészítő tanár: Pellérdi Zoltán 

A Szlovák Vöröskereszt somorjai szervezete által szervezett önkéntes véradáson diákjaink is rendszeresen részt vesznek. Az idei véradók: Veres Zsombor, Orbán Titusz, Varga Richárd, Móricz Egon, Botló Vivien, Szegedi Máté és Koleszár Ádám. Köszönjük!

A III.A és Szeptimó osztályok április 8-án részt vettek az ALMA MATER kiállításon Pozsonyban, a Refinery Galleryban, melyen a szlovákiai főiskolák és egyetemek prezentálták oktatási programjaikat. 

FELVÉVE (2. rész)

Sorozatunk újabb részében oktávós tanulóink, Lelkes Anna és Kováč Barbara történetét mutatjuk be. Mindketten a zene mellett kötelezték el magukat.

KOVÁČ BARBARA a Kőbányai Zenei Stúdió énekes szólista szakára nyert felvételt. A zenész szakképesítést nyújtó tanintézmény 2020 szeptembere óta működik. Tanulónk a győri Széchenyi István Egyetem Gazdaságtudományi Karára is jelentkezett, innen azonban még nem kapott választ. Bár számára a zenei képzés a prioritás, el tudná képzelni, hogy tanulmányait egyszerre végezze a két intézményben. Az éneklés Barbi gyermekkori álma, bár – saját bevallása szerint – egy ideig hercegnőként, kosarasedzőként és pizzafutárként is el tudta volna magát képzelni. Óvodás kora óta énekel, tizenkét éve zongorázik, kisiskolás korában népdalversenyeken vett részt, majd zeneiskolába járt, a közelmúltban zenekari tapasztalatokat is szerzett. Ehhez képest meglepő, hogy a kőbányai iskola februári nyílt napján eredetileg osztálytársnője, Lelkes Anna kísérőjeként vett részt. Az ott látottak és hallottak – Anna várakozásainak megfelelően – oly meggyőzők voltak, hogy végül mindketten beadták a jelentkezésüket. Barbara felvételi vizsgája két részből, elméletből, valamint gyakorlatból állt. Az utóbbira egy népdallal, egy magyar, illetve egy angol nyelvű könnyűzenei művel kellett készülnie. Barbival együtt tizenkét főt vettek fel az adott szakirányra. Fő tantárgyként az éneket tanulja majd, de mellette lesz zeneelmélet, szolfézs, zongora, illetve zenekari gyakorlat is. Mindemellett lehetőség nyílik olyan tárgyak felvételére, mint az online marketing vagy a rendezvényszervezés. Barbara a jövőjét előadóművészként, illetve a fiatal generációk útjait egyengető zenetanárként tudja elképzelni.

LELKES ANNA tizenkét éve zongorázik, a gimnázium mellett a Német-Šamorínský István Művészeti Alapiskola végzős növendéke. Tanulmányait a Kőbányai Zenei Stúdió zongora szakán folytatja majd. „Nekem nem volt hercegnős korszakom. Valahogy mindig is zongorázni szerettem volna” – meséli Anna. „A saját elhatározásom volt, nem a szüleimé. Nemrég döbbentem rá, hogy nem is volt otthon zongoránk, amikor én ezzel előálltam… Azt mondogattam, hogy kosaras művésznő leszek. A kosárlabdát viszont azóta abbahagytam. Úgy éreztem, inkább a zene az én valódi közegem.” Amíg kosárlabdázott, nem maradt ideje megmérettetni magát a zenei versenyeken. Az utóbbi időben ez megváltozott, többször is indult – az ugyancsak gimnazista – Hecht Annabellel közösen, négykezes kategóriában. Minden egyes alkalommal sikeresek voltak: kiemeltek, aranysávosak, illetve nívódíjasok is. Kováč Barbarával egyetemben két évig tagja volt az iskolánk növendékeiből verbuválódott Hétután zenekarnak, amely a Tompa Mihály versenyen ért el aranysávot. Anna tavaly hallott először a kőbányai tanintézményről. Októberben határozta el, hogy beadja a jelentkezését, decembertől pedig intenzíven gyakorolt a felvételire. Vizsgáznia ugyancsak elméletből és gyakorlatból kellett. Az utóbbira három művel készült, de végül csak kettőt, egy komoly-, illetve egy könnyűzenei produkciót kellett előadnia. Nagy meglepetésére a blues-számába a tanári zenekar is bekapcsolódott, később megtudta, hogy Barbit is kísérték. Tanulónk jövőbeni iskolájára ugródeszkaként tekint, ugyanis szívesen képezné magát tovább a Póka Egon Művészeti Akadémián. A fő cél tehát a minél mélyebb szakmai tudás megszerzése. Hogy szólistaként vagy zenekari tagként érvényesül-e a későbbiekben, az még a jövő „zenéje”.

Mindkét tanulónknak szívből gratulálunk és sok sikert kívánunk további tanulmányaikhoz!

Április 11-én ismét magyar versektől volt hangos a somorjai Szent István tér. A költészet napi hagyományos villámcsődületen valamennyi tejfalui és somorjai magyar iskola részt vett, köztük a Madách Imre Gimnázium tanulói és tanárai is. Városunkban 2016-tól ünnepeljük ilyen módon József Attila születésnapját. Idén a 120 éve született József Attilára és Tamkó Sirató Károlyra, a 100 éve született Nagy Lászlóra és a 125 éve született Márai Sándorra emlékeztünk egy-egy verssel, dallal. Iskolánkból Őry Csenge szavalta el Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet  című költeményét.. A rendezvény kezdeményezői és szervezői a Városi Művelődési Központ munkatársai. Köszönjük nekik ezt a felemelő közösségi élményt!

Kedves olvasóközönség! Újabb alkotást teszünk közzé irodalmi rovatunkban.

A szerző: KOŽICH FLÓRA ANNA (III. A)

AZ ELSŐ LÉPÉS

- Elég a csevegésből! - jelentette ki, miközben állandó mosolya egy pillanatra sem halványult el. Kezét nyújtotta felé, ő habozott egy pillanatig, mielőtt elfogadta volna. Gyengéden talpra segítette, hangja pedig meglágyult. - A hölgynek egy kis gondja van a tánccal - mondta túlzó aggodalommal.

- Nem gondom van, egyszerűen nem tudok - sóhajtott fel a lány.

- Olyan, hogy „nem tudsz”, nem létezik. Csak még nem sajátítottad el! - válaszolta határozottan. A lány felnézett a fiúra, elgondolkodva, vajon mindig ilyen lelkes-e. Ő viszont csak még szélesebben mosolygott rá, bátorítóan. Mire ő újra felsóhajtott – vitatkozni vele úgyis hiábavaló.

- Rendben. Csináljuk - adta meg magát, nem túl lelkesen. Az elmúlt hét után nem sok értelmét látta ezeknek a táncóráknak. De a fiú láthatóan nem tervezte, hogy feladja őket. A fából készült asztal halkan megnyikordult, mikor az öccse felugrott rá, és helyet foglalt a gramofon mellett. Első sorból nézhette végig, ahogy ez az egész dolog hatalmas kudarcba fullad, az már biztos.

A lány hagyta, hogy a partnere finoman megfogja a kezét, vállára vezesse, miközben ő maga is kézbe vette az övét. Amikor a fiú keze a dereka fölé került, és közelebb húzta magához, kissé megmerevedett. De egy bátorító mosoly elég volt ahhoz, hogy újra mozgásba lendüljenek a tagjai. A fiú az öccse felé bólintott, aki elindította a zenét. Eleinte lépései tétovák és merevek voltak, alig tudott lépést tartani a fiúval. Nehezére esett felvenni a ritmust, így nem egyszer egymás lábára léptek- az öccse nagy örömére. Társa azonban türelmes és megértő maradt. A mosolya egy pillanatra sem tűnt el az arcáról, ahogy tanította a lányt, mindig bátorító hangon. Határozottan, de óvatosan vezette. Számolta a ritmust, ami sokat segített neki abban, hogy hamarabb belejöjjön. Idővel kezdett ellazulni, egyre jobban támaszkodott a fiú érintésére, s hagyta, hogy a zene vezesse.

Fel sem tűnt neki, mikor kezdték el körbetáncolni az egész báltermet, de őszintén szólva nem is érdekelte. A fiú vezetése határozott volt, és meglepően könnyű volt rá hagyatkozni. Könnyű volt elfelejteni a külvilágot, mert abban a pillanatban csak a zene és ő létezett. Az öccse a maga kis trónjáról, az asztalról, elbűvölve figyelte őket, fejét oldalra billentve, mintha valami ősi, tökéletes összhangot látna köztük. A lány úgy érezte, mintha mozdulatai maguktól jönnének, pedig alig táncolt életében. Mintha nem is ő irányítaná a saját testét. Talán csak a fiú volt az, az iránta érzett bizalom.

Meglepetésként érte, amikor a zene véget ért, hirtelen visszarántva őket a valóságba. Rövid ideig szédült, ezért egy pillanatig partnere vállába kapaszkodott. Amikor az érzés elmúlt, kissé ügyetlenül hátralépett. Olyan volt, mintha a szavak is elhagyták volna őket, most, hogy a varázs megszűnt. Nem tudta megnevezni azt az érzést, amit a tánc közben érzett. Az elveszés a zenében… felszabadító volt. És amikor a fiúra nézett, látta rajta, hogy ő is így érzett. Most, hogy mindennek vége lett, fogalma sem volt, mit mondjon vagy hogyan viselkedjen. Csak hátrébb lépett tőle, idegesen kezdte babrálni a hajának egy tincsét, amit hirtelen nagyon idegesítőnek talált.

A fiú megköszörülte a torkát, és hirtelen nagyon érdekesnek találta a balkon ajtón túli kert látványát. A lány az öccsére pillantott, aki először értetlenül nézett, majd hirtelen megértett valamit. Az arcán megjelent az a bizonyos fél-gonosz mosoly, ami csak egy dolgot jelenthetett: tervez valamit. És az biztos, hogy nem jelentett jót. Istenem, csak a világegyetem legyen most kegyes hozzá…